Ha a szerencsejátékról van szó, világ életemben a rövidebbet húztam. Bátran gyertek el velem rulettezni, csak arra ügyeljetek, hogy mindig az ellentétes színre tegyetek! Mindössze egyetlen alkalommal sikerült a saját oldalamra állítanom az esélyeket, ám ehhez is kellett némi gyermeki lelemény… Hat-hét éves lehettem, amikor apámmal, meg a szomszéd családdal ellátogattunk egy zuglói kultúrházba. Mármint…... Bővebben →
350z
Éppen most dobta fel a galéria emlékeztetőnek. Négy éve jól meghajtottuk a lovakat Esztergom felé Talán hamarosan ismét sikerül...
Mindig ez a legó…
Ígérem, most már leszokom a legózásról, de ezt még el kellett készítenem! A "Tokyo" készletet Edina unokatestvérem családjától kaptam Karácsonyra, azonban a járvány okán csak pár hete vehettem a kezem közé. Szerintem nagyon jól sikerült kis összeállítás, könnyen megidézi 2016-os utamat a szigetországba. Háttérben Saori a Titkok Útvesztőjéből!
Életem legsötétebb éve
Úgy gondolom, amikor igazán lent vagyunk a gödör mélyén, néha észre sem vesszük. Aki tudat alatt valóban úgy érzi, hogy nincs kihez fordulnia, már nem kepeszt a figyelemért. Nem írja ki az instagramra egy csodásan komponált, lehulló falevelekkel teli képre, hogy „Én mindig mosolygok rád, pedig belül zokogok…” Eszébe sem jut, hiszen mindez már nem... Bővebben →
Végre elkészült a romboló!
Reszkessetek, felkelők!!! Még tavaly októberben kezdtem ebbe az apróságba, hogy kicsit kikapcsolódjak a Titkok Útvesztője megjelenési munkálataiból. Általában este tíz után fogtam építkezésbe, és néha hajnalig nyúlóan ott felejtettem magam a több ezer alkatrész között. Amikor az összeillesztett elemek száma elérte a tízezret, visszavettem a tempóból, hiszen már elegendő erőt éreztem, hogy nekivessem magam a... Bővebben →
A motivációról
Éppen tíz éve, decemberben történt, hogy Attila kománk születésnapját egy engedély nélkül működő krimóban tartottuk. Mondani sem kell; odabenn vágni lehetett a füstöt. Dávid barátom megkínált cigarettával, de én köszönettel visszautasítottam, mondván, pár hete leszoktam, mi több; edzeni kezdtem! Dávidnak persze nem sok bizodalma volt bennem, de az emberek már csak ilyenek… Mármint nem a... Bővebben →
Tegnap postázták az előrendeléseket!
Beszámoló a gerilla dedikálásról: A helyszín egy gyorsétterem, valahol az M0 körgyűrű mentén. Egy nagy, fekete autó parkol a szomorú-szürke térkövek flaszterén. Mellette egy ugyancsak feketébe öltözött, nagydarab alak várakozik. Várakozik, de mire? Itt mindenki gyanús, hiszen az étterem zárva van. Negyed tízkor a becsületes polgárok már mind a munkában pedáloznak.Ki lehet ez az alak?... Bővebben →
Ti szerettek Legózni?
Amikor úgy döntöttem, ismét próbát teszek gyermekkorom egyik kedvenc hobbijával, nem gondoltam, hogy ennyire élvezni fogom. Késő-esténként átsasszézom egy használaton kívüli helyiségbe, ahol egész kis Lego birodalmat rendeztem be. Ezúttal az eddigi legnagyobb művemet láthatjátok, az öreg Hans hajóját! Jelenleg egy közel kétszer ekkora alkalmatosságon dolgozom. Ha kész lesz, megmutatom!
Nyugodj békében, Sean Connery!
Gyermekkorom számos nagy kedvence fűződik hozzád. Ott van példának az Indy III, ám kétségkívül a Vadászat a Vörös Októberre című filmeposz volt mind közül a favorit. Szinte rongyosra néztem a videokazettát! Soha nem titkoltam, hogy az írásaimba úton-útfélen beleszövöm a nagy kedvenceimet, így történhetett, hogy a fenti filmből is majdnem került az Eastern első részébe.... Bővebben →
Repül az idő…
Két éve történt, hogy kilátogattam a Mondoconra. Az eseményt megelőző napok izgatott várakozás jegyében teltek. Nem tudhattam biztosan, hogy a nyomda időben elkészül-e a regényemmel. Habár mindent leszerveztem, az idő egyre csak fogy. A rendezvény előestéjén ujjammal akaratlanul ütemet verek az íróasztalon:Kibéreltem a pultot, lebeszéltem az olvasókkal, de a könyv sehol! Ekkora blamázst… Hol a... Bővebben →