Éppen tíz éve, decemberben történt, hogy Attila kománk születésnapját egy engedély nélkül működő krimóban tartottuk. Mondani sem kell; odabenn vágni lehetett a füstöt.
Dávid barátom megkínált cigarettával, de én köszönettel visszautasítottam, mondván, pár hete leszoktam, mi több; edzeni kezdtem!
Dávidnak persze nem sok bizodalma volt bennem, de az emberek már csak ilyenek… Mármint nem a kétkedők, hanem azok, akik azt hiszik, majd jól leszoknak. 🙂
Ő nem tudhatta, hogy számomra ez egy fontos elhatározás. Pár hete jártomban megszédültem, a torkom is rendre kapart a pipadohánytól.
Megfogadtam magamnak, hogy változtatni fogok, vagy itt döglöm meg!
Lényeg, hogy Dávid nem hitt eléggé bennem, én meg gondoltam, vicces volna, ha megfizetné a tamáskodása árát. Fogadást javasoltam, mi szerint, ha 10 éven át nem gyújtok rá, elvisz Kubába!
Dávid könnyelműen ráállt a dologra, sőt, még ő próbálta nekem belealkudni, hogy vízipipára néha rágyújthassak.
Én csak ráztam a fejem. Fél seggel nem lehet lovat megülni! Meg aztán ismerem magam: Én vagy csinálok, vagy nem csinálok valamit. Elég egy könnyelmű slukk, és máris azt bizonygatnám magamnak, ebből nem lesz baj, csak ésszel kell művelni…
Hát nem, és azóta sem!
Dávid továbbra is kétkedni szokott bennem, azt mondja, biztos stikában bagózok. Meg aztán, ha már ott leszünk, én is élvezni fogok egy kubai szivart a fogadás végével.
Nem érti a lényeget.
Ha változtatsz valamin, akkor továbblépsz, nem mégy vissza ugyanoda. Magad mögött hagyod, hogy egy teherrel kevesebbet cipelve juss előre az életben.
Vannak időszakok, lehetőségek, amelyeket fel kell ismerni. Egyik dolog hozza a másikat, teszem azt, mielőtt leszoktam, és edzeni kezdtem, végre lett olyan munkám, amelyet szívesen művelek. Sikeresebbnek éreztem magam, ami segített tenni azért, hogy jobbra fordítsam az életemet.
Ugyanez történt évekkel később, amikor a munka és az edzés elég fegyelmet tanított, hogy végre leporolhassam az írói ambícióimat, és végre a kiadható szintig fejlődhessek.
No, de lássuk a videóban mutatott gyakorlatot:
Kétujjas húzódzkodás, mi fene?
Az evezés jellegű, illetve deadlift gyakorlatoknál javasolják, hogy fáslizd oda a kezed, ha nem bírod a marokerővel tartani a vasat. Mert hát lássuk be; a kezünk aprócska ujjai nem kelhetnek versenyre a karunk, a hátunk fejlett izmaival…
Baromság!
Ha nem bírod tartani a súlyt, egyszerűen aránytalanul fejlődtél. Az ujjak ereje az alkarban ébred (emlékeztek még, amikor Arnold a T1-ben javítja a kezét?). Ha elhanyagolod az alkarod, az egy elég jelentős izom parlagon hagyása.
Hogyan edzhetjük? Természetesen gripperezéssel.
5-6 éve még álmom volt, hogy felkerülök a Captains of Crush listájára azon pár-száz emberke közé, akik szabályosan össze tudják nyomni a CoC 3 gripperüket (123kg ellenállás), ami jobbára sikerült is, de a velejáró előny inkább az, hogy biztonsággal meg tudok fogni dolgokat. Én mindenkinek melegen ajánlom a gripperrel való edzést!
Ó, és ha már regényírás. Aki még nem tette, bátran olvasson bele az Eastern első fejezetébe 😉
https://www.wattpad.com/640185909-eastern-yuko
Martin Kay Writes 
Vélemény, hozzászólás?