Shinji az első alkalommal nem sejtette, hogy még számtalanszor meg fogja tenni. Újabb és újabb világokat teremt azt remélve, hogy maga mögött hagyhatja a fájdalmat. El akarta nyerni az emberek szeretetét, – mindhiába, ha közben képtelen volt felismerni saját értékeit. Nem szerette magát, így másokat sem tudott őszintén szeretni.
Ezért fordult folyvást, minden újabb világban EVA-hoz: Azt gondolta, ha hajlandó vezetni a rettegett szörnyeteget, végre ő is számítani fog. Valahogy megjavíthatja az életét.
Tévedett…
Anno Hideaki pedig elhozta nekünk a ReBuild of Evangelion szériát, amely most augusztusban, 12 év után végre a konklúziójára jutott.
Kicsit tanácstalanul keltem fel a székről, miután megnéztem a filmet – bár ez korántsem meglepő ismerve Anno mester munkáit.
A filmsorozat zárása ezúttal sokkal világosabb, a szereplők félreérthetetlenül kimondják a problémáikat, szemben az End of Evangelion erősen művészfilmbe hajló, kísérleti prezentációjával. Míg a jelen filmet körüllengi a pozitív életigenlés, egyúttal képtelen is oly mélyen a néző lelkébe marni, mint az eredeti, nagyfilmes lezárás.
Már többször visszakaptam, amikor az Evangelionról kérdeztem, hogy „Igen, láttam a filmeket!
”Nos, ha eddig még csak a ReBuild szériával próbálkoztál, tanácsolom, hogy a most megjelent lezárás előtt nézd meg az eredeti sorozatot EoE nagyfilmestül! Nem csak azért, mert a mellékszereplők karakterépítésére sokkal több idő jut, de a mostani záró rész végkifejlete is erősen épít ezek ismeretére.…
Így belegondolva, még az érzelmi hatása is az eredeti sorozatban megismerteken alapul, semmint a jelen cselekményen.
Az Evangeliont már sokan próbálták újramesélni kisebb és nagyobb sikerrel, de ezen művek jellemzően csak a klisék, a felszín kapargatásáig jutottak (most épp terád nézek, Darling 
). Bátran kezdjetek bele, feltéve, ha már vagytok olyan idősek, hogy vehettek magatoknak legálisan alkoholt! 
Martin Kay Writes 
Vélemény, hozzászólás?