Nyugodj békében, Sean Connery!

Gyermekkorom számos nagy kedvence fűződik hozzád. Ott van példának az Indy III, ám kétségkívül a Vadászat a Vörös Októberre című filmeposz volt mind közül a favorit. Szinte rongyosra néztem a videokazettát!

Soha nem titkoltam, hogy az írásaimba úton-útfélen beleszövöm a nagy kedvenceimet, így történhetett, hogy a fenti filmből is majdnem került az Eastern első részébe. Gondolom, emlékeztek a jelenetre, amikor Vajk benyit a kisváros söntésébe, miután a lány hajnalban elszökött az őrizetéből. Itt aztán jól belekötnek a favágók, végszóra pedig betoppan egy csapatnyi koszos végrehajtó is.

Az eredeti verzióban Vajk nem sejti meg, hogy Bagoáz emberei még visszatérhetnek a helyszínre, és marad iszogatni a favágókkal. Amikor a végrehajtók parancsnoka újfent beront a helyiségbe, kérdőre vonja a férfit, hol rejtegeti a lányt, ráadásul immár Vajk nevét is ismeri.

Honnan ez a hirtelen lett tudás?A regény általatok is olvasott verziójából kiderül, hiszen ezúttal Vajk felcaplat az emeletre, és a hátsó ablakon át távozik Yukóval. Az épületek közti sikátorba belesve sikerül kihallgatniuk a végrehajtó és Romanov, az elhárító tiszt eszmecseréjét. Utóbbi egy kukta uniformisát öltötte magára, hogy elvegyülhessen.

Tőle tudja meg a végrehajtó, hogy lány az épületben van, mire kelletlenül tovasomfordál az embereiért.Itt kanyarodhatunk vissza a regény eredeti verziójába azzal, hogy Vajkot számon kéri a végrehajtó. Habár a férfi ezúttal a maradás mellett döntött, a történet világa ugyanúgy halad a maga medrében!

Hogyan vágja ki magát Vajk a szorongatott helyzetből? Fegyver nélkül ül a bárszéken, és farkasszemet néz a tucatnyi végrehajtóval.

Mindent egy lapra kell feltennie.

Addig ingerli a hitvány parancsnokot, hogy az káromkodva felemlegeti Yuko szüleit, mire a lány megemelkedik a galéria korlátja mögül.

– Engem keresel, te varangy?

Az már eddig is sejthető volt a végrehajtó hanghordozásából, hogy igencsak tart a hírhedt „Vörös Dímun”-tól, de most, hogy a Colt torkolata reászegeződik, már igencsak emészti a félsz. Ordítva tüzet vezényel, ám Vajk megakasztja ujjával a pribék pisztolyát, és kezelője ellen fordítja.

Miután végzett a parancsnokkal, Vajk nyomban a bárpult mögé vetődik, ám a konyha ajtaját valaki bereteszelte a túloldalról. (Igen, az elhárító tiszt az, Romanov, akit ezúttal nem sikerült nyakon verni.) Vajk még elereszt pár lövést a zsákmányolt pisztollyal, aztán jobb híján üvegeket kezd dobálni a végrehajtókra.

Mindeközben a lány is bekapcsolódik a viadalba, és a galéria magasából ritkítani kezdi ellenfeleiket.Yuko dübörgő hatlövetűinek dacára szorulni látszik Vajk körül a hurok. Amikor az egyik fegyveres belép a bárpult mögé, hogy a férfira rontson, egy balta fúródik a hátába: Az addig megfélemlített favágók elemi dühvel vetik magukat a harcba!Szörnyű fejetlenség dúl.

A végrehajtók felborogatott asztalok mögé kuporodva lövöldöznek, egyikük menekülni próbál, de amikor fejével áttöri az ablakot, az üveg felnyársalja. Yuko nekilendül, és lesiklik a korlát karfáján, útközben pedig megskalpolja a lépcsőn felfelé igyekvő katonát.

A vérgőzös ütközet a végrehajtók vereségével zárul. Bagoáz pribékjei hanyatt-homlok menekülnek.

Vajk megkeresi a halott szakaszvezető kabátjában a még korábban elkobzott röviditalt. Bánatára az üveg eltörött.

„– „Puszta Ökle”! Na persze! – ágált mögötte Yuko. – Még egy ilyen majmot!

Valami rongyot keresett, hogy letörölje a kardját. Persze nem talált, így aztán olyat suhintottvele, hogy a falat embernyi hosszan beterítette a vérpermet.

Vajk alighogy felegyenesedett a végrehajtó hullája mellől, ismét szembetalálta magát a megannyi kérdő tekintettel. Úgy vélte, mondania kellene valamit a favágóknak, de sosem volt a szavak embere.

– Készen van már a tarhonya? – bökte ki esetlenül.

– Most nincs időnk zabálni! – rivallt rá a három lépésre dohogó lány, azzal fogta magát, és kicsörtetett a kantinból.

Vajk egy kurta intéssel elköszönt a helyiektől, aztán követte. A lány a poros utca közepén állt, és a messziséget kémlelte: Fehérköpenyes alak iszkolt lóháton a település határa felé, fején konyhai sapka billegett.

Yuko lassan előhúzta csillogó revolverét.– Csak egy nyamvadt kukta – reszelte elégtétellel, mialatt a spicli hátára emelte azirányzékot.

– Ne törődj vele – lehelte Vajk a fülébe, mire a lány meglepetésében elsütötte a fegyverét.Pillanatra rá az eltérített golyó lerepítette a lovas sapkáját.

– Te meg mit sompolyogsz itt az ember nyakába?! – fakadt ki a lány, de Vajk ráhagyta a mérgét, és a lováért ballagott.

– Vigye csak el Bagoáznak az üdvözletemet – mondta válasz helyett.

Amikor hátranézett, Yuko tűzbe borult arccal viszonozta pillantását.

– Tudod… te tényleg megérdemelnél egy jó verést – morogta a lány, azzal ő ismegkereste a kancáját, és felágaskodott a kengyelben.”

Végül miért lett kiírva ez a hatalmas bunyó? Azért, mert ketten is jelezték felém, hogy nem tesz hozzá semmit a történethez, csupán feleslegesen erőszakos. Márpedig minden jelenetnek szólnia kell valamiről, így aztán változtattam.

Mégis, hol van ebben a Vörös Október?Miközben Yuko a menekülőre irányozza revolverét, hasonló szavakkal zsörtölődik, mint a fenti film hőse, amikor üldözőbe veszi a KGB ügynököt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: