Az írástechnikai Fórum egy ma bemutatkozó tagja adta az ötletet, hogy foglalkozzak a témával. A véleményem továbbra sem szentírás, így kíváncsi vagyok, Ti hogyan látjátok a témát!
Valóban az e-book lenne a kezdő írók Szent Grálja? (Véleményem a magyar piac sajátságait veszi alapul, nem foglalkozik az angolszász irodalom trendjeivel.)
Az elektronikus könyvformátumok már sok éve velünk vannak, és az e-könyv olvasók is igen elterjedtnek számítanak hazánkban. Beszélhetünk áttörésről? Nyilvánosan elérhető értékesítési számok híján mondhatnánk, hogy a sötétben tapogatódzunk, de ha már egy kiadótulajdonos is azt mondja nekem, hogy az eladásaiknak csupán elhanyagolható részét teszi ki az elektronikus formátum, nem árt jobban körüljárni a témát.
Az úgynevezett self-publishing kiadók, afféle spanyolviaszként kínálják ügyfeleik felé az elektronikus megjelenést. Nem kerül semmibe, hiszen „csak egy gombnyomás”, és valóban; ők tényleg csak belapátolják a programba a megküldött állományt, az pedig kiköpi egy más fájlformátumban. Sajnos a tördelés, fejezetek és társaik nem éppen abban a stílusban és rendben íródnak át, mint ahogy azt az író megálmodta, de mint mondani szokás; semmi sem tökéletes. (Van ellenben fizetős lehetőség a hibák kigyomlálása céljából. A téma külön cikket érdemelne a „self-publishing kiadók viselt dolgai” címmel.)
Visszakanyarodva az alapgondolathoz: miként mérhető „szabad szemmel” hazánkban az e-könyv sikere? Leginkább azzal, hogy milyen formátumban jelennek meg a hagyományos kiadók kiadványai: papíron. Hiába az elektronikus forma számos előnye, mint az egyszerű gyártás, sokszorosítás és terjesztés, illetve a nagyker/bolt jutalékának hiánya, a másik oldalon ott az alacsonyabb elvárt ár, a magasabb adókulcs és a legfontosabb; a vevők szokásai.
Olvasói szempontból az e-book könnyű elérhetősége éppen a megbízhatóság deficitjét eredményezi. Ahol bárki publikálhat, ott publikálni is fog. Hiába nem vállaltak a kiadók, silány az írásom, ha a művem két kattintással feltehetem a netre.
Ezért lesz még nagyon sokáig komolytalan egy megjelenés, ha az nem ölt fizikai testet egy könyv alakjában (üdítő kivételek, különleges felhasználási területek mindig lehetnek, most a szórakoztató irodalom szempontjából boncolgatom a témát).
Arról ne is beszéljünk, hogy hazánkban a fogyasztói szokások erősen hajlanak a magáncélú letöltések felé, így egy profitorientált kiadó nem kockáztatná meg, hogy az anyagi befektetésével egy ellenőrizhetetlen piacra támaszkodjon. (Megjegyzendő, hogy a nagyobb oldalak kérésre leveszik a magyar műveket. Kellemetlen adalék, hogy a könyvek törvénytelen forgalma többnyire zárt csoportokon belül bonyolódik, amelyekre a szerzőnek csak ritkán lehet rálátása.)
Mindezek ellenében is azt gondolom, hogy az e-book a jövő, de a profi kiadásban még a papírkönyvé a jelen!
Ha tetszett a cikk, kövessétek az alkotói oldalamat: https://www.facebook.com/martinkaywrites
Martin Kay Writes 
Vélemény, hozzászólás?