Köszöntő

„Ez a nap is olyan volt, mint a többi.” – Lehet elképzelni ennél bosszantóbb általánosságot? Én utólag mégis hálás vagyok magamnak, hogy leírtam, hiszen valahogy el kellett kezdenem a regényt.
Egyesek azt mondják, nincs annál félelmetesebb dolog, mint bámulni az üres papírt, és azon őrlődni, miként kezdjünk neki. Az ember attól retteg, mitévő lesz, ha az ötletei már azelőtt vakvágányra siklanak, hogy mondattá gyúrná őket…

DSC_0287

Szerencsére annak idején nem fárasztottam magam ilyesféle rémképekkel. Csak írtam, ami az eszembe jutott minden különösebb koncepció nélkül. Útmutatásul egyedül az a pár oldalas jegyzet szolgált, amelyet az iráni kirándulásom alatt rántottam össze az ötleteimből.

Nem voltak kidolgozott karakterek, nem tudtam, ho

vá tart a történet, csak az ösztöneim vezettek. Eleinte sejtelmem sem volt, hogy a főhőseim mihez kezdenek majd egymással, ha találkoznak. Talán megkedvelik egymást, talán gyilkos rivalizálásba kezdenek? Szerelem fogan köztük, netán a másik vérét veszik?

Most itt állok, csaknem tizennégy évvel később, és úgy hiszem, a legtöbb kérdésemre megvan a válasz. Tartsatok velem, és még mesélek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: